GYÖKÖSSY ENDRE

1913 -1997

Gyökössy Endre 1913. február 17-én született Rákospalotán. Édesapja: dr. Gyökössy Endre jogász, MÁV igazgató-helyettes, kormányfőtanácsos. Édesanyja: Süveggyártó Alojzia. Újpesten érettségizett, majd Nagykőrösön tanítói oklevelet szerzett, ezután a Budapesti Református Teológiai Akadémián abszolvált. Ifjúként költőnek indult, három verseskötete jelent meg, az első teológus  korában Tavaszról akartam írni címmel. A második kötete: Hallgatózz csak, énekelget (1940), a harmadik 1942-ben Tavasz felé versek, elbeszélések.

1939-ben szentelték lelkésszé, a Budapest-Kálvin téri Református Egyházközségben kezdte meg lelkészi szolgálatát. Pszichológiai, pedagógiai stúdiumait Budapesten, Debrecenben, és a Bázeli Egyetemen végezte (1940-1941). Professzorai között ott volt Karl Barth, Emil Brunner, Theodor Bovet. Egyházjogot, pasztorálpszichológiát tanult, Zürichben C.G. Jung mélylélektani előadásait látogatta. 1941-ben feleségül vette Ruck Reinhildet (Bázel), házasságukból öt gyermekük született. Hazatérése után negyven éven át (1941-1981) volt lelkipásztora a Budapest Újpest-Újvárosi Református Egyházközségnek.

1946-ban Debrecenben a pszichopedagógia doktorává avatták summa cum laude minősítéssel.

A II. világháború után az Országos Gyermekmisszió egyik alapító tagja és tanítója. 1950-ben a Budapesti Református Teológián az ún. segédtudományokból (pedagógia, pszichológia, valláspszichológia) magántanári képesítést szerzett. Két évet taníthatott, 1952-ben szüleit kitelepítik, ezért és svájci felesége miatt „osztályidegenné” nyilvánítják, de mint gyülekezeti lelkész tovább szolgálhatott. 1956-ban az egyetlen alkalommal (november 4.) megjelent „Reformáció” lap felelős szerkesztője. 1981-ben ment nyugdíjba. „Papíron” nyugalmazott lett, de mint ő maga mondta: „Nyugdíjas lelkész pedig nincsen! Az vagy az élete végéig lelkész, vagy soha nem is volt az!”

1987-ben kutatóprofesszori megbízást kap, lakásában szemináriumi formában lelkészek pasztorálpszichológiai továbbképzését vállalja. Otthonában lelkigondozói szolgálatként folyamatosan foglalkozott lelki betegekkel és bajba jutott emberekkel. Nyugdíjas éveiben is gyakran szolgált a volt gyülekezetében, más gyülekezetekben is gyakran vállal szolgálatokat, előadásokat.

A Magyar Pszichiátriai Társaság tagjaként orvosoknak, pszichológusoknak rendszeresen tartott előadásokat. Az egykori Danubius rádió rendszeres lelkigondozó partnere, televíziós beszélgetések, vitaműsorok rendszeres résztvevője. A Budapesti Református Teológián levelező tagozatos  hallgatóknak vendég előadóként, órákat adott lelkigondozástanból. 1990-ben a Budapesti Református Teológiai Akadémia díszdoktorává avatta, ugyanebben az évben városa „Ad honorem Újpest” díszpolgári emlékéremmel tüntette ki. Dr. Gyökössy Endre lelkész-pszichológus és professzor, 1997. november 20-án költözött el Gazdájához az örökkévalóságba.

Sohasem ragaszkodott titulusainak használatához. Legjobban azt szerette, ha Bandi bácsinak hívják, saját magát is így nevezte. Voltak persze, akik – talán a valamivel tisztelettudóbbnak hangzó – „Isten öreg bojtárjának” hívták.

Több évtizedes munkásságát szinte lehetetlen összegezni. Igehirdetései eleinte gépelt formában terjedtek, később, a technika fejlődésével, hangkazettán. Idős korában evangelizációs sorozatai, bibliatanulmányai nyomtatott formában is megjelentek. Az elhangzott anyagokat ő maga szerkesztette olvasható formába.

Szolgálatának legfőbb ismérve: lehajolni az elveszett emberhez, közel menni hozzá, nem csak a szószékről beszélni az elesettekhez. A teológia és a pszichológia határterültén mozgott, a bajba jutott ember lelkigondozója volt. Nem tartotta magát terapeutának, a lélektan számára nem mindenható eszköz volt, aki rábízta az életét, azt egészen Jézusig, az ő Gazdájáig akarta vezetni. A lélektant a diagnózisra használta, ismerte és tisztában volt a határaival, ha valaki beteg volt, tovább küldte orvoshoz, szakemberhez. Ő magát adlatusnak, kísérőnek nevezte. Mindenkit fogadott, a katolikusokat katolikusként, a protestánsokat protestánsként, az egyházon kívülieket missziói lelkülettel. Kereste, kutatta, ismerte az embert, ugyanakkor teológus volt, prédikációi, írásai a legérthetőbb nyelven közvetítik az evangéliumot.

Hitvallása az AGAPÉ, a SZERETET volt. „Teljes alázatossággal és szelídséggel, hosszútűréssel, elszenvedvén egymást szeretetben.” (Ef 4,2) „Ez az én alapigém. Lényem és szolgálatom alapdallama ez az ige. Tulajdonképpen ezt kellene ráírni a síromra, ha egyszer meghalok. Mert a Szeretet és a Szenvedés ebben az igében összekerült. Minél jobban szeretek valakit, annál jobban megszenvedem Nincs szeretet szenvedés nélkül, és csak az tud igazán szenvedni, aki szeret. Jézusról beszéljek? A keresztjéről? Olyan nagyon szenvedett – mert olyan nagyon szeretett! Életét adta érettünk a kereszten. Maradjunk annál, hogy az Ő követője, a Homo Christianus csak azt az életet követheti, amelyet Gazdája bemutatott.” (Gyökössy Endre)

Összeállította[1]: Tóth János


[1] Gyökössy Endre: Életápolás, Budapest, Magyarországi Református Egyház Kálvin János Kiadója, 1993, 221

Karsay Eszter (cím), in Bagdy Emőke (szerk.): A szeretet teológusa, Budapest, Animula kiadó, 2017, 13-18